Áttekintés
A holland protokoll az a kezelési modell, amely bevezette a pubertásblokkolókat a nemi medicínába. Hollandiában fejlesztették ki az 1990-es években és a 2000-es évek elején egy kis csoport klinikus Utrechtben és Amszterdamban. A protokoll szerint egy gondosan szűrt, élethosszig tartó nemi diszfóriával élő serdülő (a biológiai nem és a megélt nem közötti összhang hiánya miatti szenvedés) körülbelül 12 éves korától elkezdhetett egy gonadotropin-felszabadító hormon agonistát (GnRHa), egy gyógyszert, amely kikapcsolja a pubertást hajtó hormonális jeleket. Az ellenkező nem hormonjai körülbelül 16 évesen, a műtét 18 évesen következett.
Két utánkövetési vizsgálat egyetlen amszterdami kohorszból, 2011-ben és 2014-ben publikálva, lett a fő bizonyíték arra, hogy ez a sorrend működik. Nemzetközi irányelvek hivatkoztak rájuk, és az Egyesült Királyságban, Észak-Amerikában, Ausztráliában és máshol működő klinikák a megközelítés változatait vették át. Körülbelül 2019 óta a vizsgálatok tartós kritikával szembesülnek. A kritikusok a kis mintákra, a lemorzsolódókra, a megváltoztatott mérési skálára, egy műtét után elhunyt páciensre és arra mutatnak, hogy egy brit kísérlet az eredmények megismétlésére nem talált pszichológiai hasznot.
Ez az oldal a protokollt a kezdetektől a legújabb holland adatokig követi, beleértve a van der Loos et al. 2022 hormonfolytatásról szóló tanulmányát és a Holland Egészségügyi Tanács 2026-os felülvizsgálatát. A detranzícionáltak beszámolóit arról, hogy fiatalon blokkolókat kaptak, a transz emberek ugyanerről a kezelésről szóló beszámolói mellé állítja. A blokkolókról szóló általános bizonyítékokat (csontsűrűség, agyfejlődés, termékenység, mellékhatások) a Pubertásblokkolók oldal tárgyalja. A későbbi nemzeti bizonyítékfelülvizsgálatokat a Bizonyítékfelülvizsgálatok oldal tárgyalja. A gyermekkori deszisztenciakutatást, amelynek nagy része szintén Amszterdamból származik, a Deszisztencia oldal tartalmazza.
Kulcspont
A holland vizsgálatok voltak az első prospektív kutatás a pubertás elnyomásáról nemi diszfória esetén. Hangulat és viselkedés javulását találták egy kicsi, erősen szelektált csoportban. Nem volt kontrollcsoportjuk, senkit nem követtek a húszas évek eleje után, és nem vizsgálták azt a betegtípust, amely ma sok országban a beutalások többségét adja. Maguk a holland klinikusok mondták, hogy eredményeik nem feltétlenül érvényesek erre az újabb csoportra.
A protokoll eredete
A pubertásblokkolók előtt
Az 1970-es és 1980-as években a felnőtt „transzszexuálisokat" Hollandiában amszterdami és utrechti nemi csoportokban kezelték. A serdülőknek általában azt mondták, várjanak 18 éves korukig a hormonokkal. Peggy Cohen-Kettenis, egy pszichológus, aki felnőtt páciensekkel dolgozott, 1987-ben az Utrechti Egyetemi Kórház gyermek- és serdülőpszichiátriai osztályára került. Nemi diszfóriával élő serdülőket kezdtek hozzá beutalni. Egy 2024-es amszterdami UMC doktori disszertáció szerint, amely a klinika történetét meséli el, észrevette, hogy közülük néhányan a pszichológiai támogatás ellenére is küszködtek, és nyomást gyakorolt, hogy egy kiválasztott csoport számára, amely „társadalmilag jól működött és támogató szülőkkel rendelkezett", 16 évre csökkentsék az ellenkező nem hormonjainak életkorát (van der Loos 2024, The Dutch Protocol: Coming of Age).
A korábbi kezelés melletti érv az utrechti klinika első 22 fiatal páciensének utánkövetésén alapult, akiket a húszas éveikben kérdeztek meg a műtét után, és akik jobban teljesítettek, mint a később tranzícionált felnőttek. Michael Biggs, az oxfordi szociológus, aki a protokoll legrészletesebb történetét írta, megjegyzi, hogy ezt az összehasonlító csoportot a felnőtt páciensek korábbi évtizedeiből vették (Biggs 2023).
Az első blokkolt serdülő
A GnRHa használatának ötlete a gyermekendokrinológiából jött, ahol a gyógyszereket már a korai pubertás (szokatlanul korán kezdődő pubertás) megállítására használták. Az első publikált eset egy „FG" vagy „B" néven ismert női páciens volt, aki 13 évesen kezdte a pubertás elnyomását, 18 éves koráig folytatta, majd tesztoszteront és műtétek sorozatát kapta: masztektómia, méheltávolítás a petefészkek eltávolításával és nemi műtét, amely utóbbi 20 éves korában még hátra volt (Cohen-Kettenis & van Goozen 1998). Biggs megjegyzi, hogy több évig ez az egyetlen esettanulmány volt a beavatkozás egyetlen publikált bizonyítéka. Azt is megjegyzi, hogy máshol már átvették, többek között a Harry Benjamin International Gender Dysphoria Association 2001-es ellátási standardjaiban, amely később a World Professional Association for Transgender Health (WPATH) lett (Biggs 2023).
A klinikusok
Három név kapcsolódik a protokollhoz: Peggy Cohen-Kettenis, a pszichológus, akit Biggs fő feltalálójaként említ; Henriette Delemarre-van de Waal, gyermekendokrinológus az amszterdami VU University Medical Centerben (VUmc); és Louis Gooren, a felnőtt nemi csoport endokrinológusa, aki az első nyomtatott javaslat társszerzője volt (Gooren & Delemarre-van de Waal 1996).
Az 1996-os cikk a GnRHa-t „teljesen visszafordíthatónak" írta le, ami Biggs szerint akkoriban adatok nélkül állt, tekintve, hogy a protokoll akár négy évig tartó elnyomást jelentett. A protokollt 2006-ban írták le formálisan (Delemarre-van de Waal & Cohen-Kettenis 2006), majd 2008-ban újra (Cohen-Kettenis, Delemarre-van de Waal & Gooren 2008). A serdülőszolgálat Amszterdamba költözött, ahol a VUmc (ma Amsterdam UMC) Nemi Diszfória Szakértői Központja a kutatás nagy részének forrása lett.
Az indoklás
A protokoll két állításon nyugodott: hogy a blokkolók visszafordíthatók (a gyógyszert abbahagyva a pubertás folytatódik), és hogy segítik a diagnózist azzal, hogy „gondolkodási időt" adnak a nem kívánt pubertás szenvedése nélkül. Egy harmadik cél gyakorlati volt: akit soha nem ér el saját nemének pubertása, később könnyebb az ellenkező nemhez hasonlóvá tenni. Biggs szerint ez a kozmetikai cél volt az igazi értékesítési érv. Ha szinte mindenki, aki blokkolókat kezd, ellenkező nemű hormonokra vált, a „diagnosztikai" időszak látszólag senkit nem szűr ki (lásd Pubertásblokkolók: a „szünetgomb" kérdése).
A jogosultsági szabályok
A holland protokollt soha nem minden olyan fiatalnak szánták, aki azt mondta, hogy transznemű. A publikált kritériumok szigorúak voltak (Delemarre-van de Waal & Cohen-Kettenis 2006; de Vries et al. 2011):
| Szabály | Mit követelt | Miért számított |
|---|---|---|
| Korán kezdődő, tartós diszfória | Kisgyermekkor óta fennálló nemi diszfória, amely a pubertás első testi változásaival súlyosbodott | A klinikusok saját utánkövetései azt mutatták, hogy a klinikára beutalt gyermekek többségének diszfóriája serdülőkorra elhalványult (lásd Deszisztencia). A pubertásig tartó és ott erősödő diszfóriát a fennmaradás jelének tekintették. |
| Pszichológiai stabilitás | Nincsenek olyan súlyos pszichiátriai állapotok, amelyek zavarhatnák az értékelést vagy a kezelést; a súlyos depresszióhoz vagy pszichózishoz hasonló problémákkal küzdő serdülőket előbb kezelni kellett | Annak biztosítására, hogy a szenvedést ne valami más okozza, és hogy a fiatal képes legyen megbirkózni a kezeléssel |
| Családi támogatás | A kezelést támogató szülők vagy gondviselők, akik végig stabil támogatást tudtak nyújtani | A kezelés évekig tartott, és stabil otthontól függött |
| Életkor és pubertási szakasz | Legalább 12 éves, és Tanner 2–3. stádiumban (a pubertás első látható jelei) | A klinikusok azt akarták, hogy a serdülő először élje át saját pubertása kezdetét, diagnosztikai tesztként |
| Átfogó értékelés | Sok ülés mentális egészségügyi szakemberrel hosszú időn át bármilyen orvosi lépés előtt, és folyamatos pszichológiai támogatás | Más magyarázatok feltárására és a döntéshozatal támogatására |
Ezek a kritériumok a beutalások nagy részét kizárták. A 2011-es és 2014-es vizsgálatokat adó kohorszban 196 egymás után beutalt serdülő közül 140-et ítéltek orvosi kezelésre jogosultnak (de Vries et al. 2011). A leideni klinikán 2010 és 2018 között 214, a kezeléshez elég idős serdülő közül 143-at (67%) ítéltek blokkolókra alkalmasnak (Brik et al. 2020).
Biggs megállapította, hogy a gyakorlat nem mindig felelt meg az írott szabályoknak. A 12 éves minimum életkort nem mindig tartották be, és a 2014-es cikk saját táblázata mutatja, hogy a GnRHa kezdetekor az életkor ebben a kohorszban 11,5 és 18,5 között mozgott (Biggs 2023; de Vries et al. 2014).
Megfeleltek volna a detranzícionáltak a kritériumoknak?
A jogosultsági szabályok azt feltételezték, hogy a korán kezdődő, tartós diszfória gondos értékelése azonosítani tudja azokat a serdülőket, akiknek diszfóriája fennmarad. Néhány detranzícionált azt mondja, hogy átment volna ezen a szűrésen. Kisgyermekkori diszfóriát, hosszú értékeléseket és nyilvánvaló figyelmeztető jelek hiányát írják le – és mégis detranzícionáltak.
12 éves korom óta jártam hetente pszichológushoz, volt nemi diszfória értékelésem, amely 6 hónapon át több ülésből állt, és 15 évesen diagnosztizáltak… Nagyon egyértelmű esete voltam egy erősen diszforikus bináris transz srácnak, aki megfelelt a diagnosztikai kritériumoknak, és nem mutatott semmilyen figyelmeztető jelet, amely egy későbbi detranzícióra utalhatna, és mégis itt vagyok. —Wonderful_Walk4093, detranzícionált nő
Vicces, úgy tűnik, sokan közülünk itt olyan emberek vagyunk, akiket korábban „igazi transz" emberekként osztályoztak volna. Diszfória gyermekkortól, a későbbi detranzíció semmilyen sztereotip jele nélkül. Ez tényleg megkérdőjelezi az egész dolgot. —malcoze, detranzícionált nő
Ezek a beszámolók nem mutatják meg, milyen gyakran detranzícionálnak a korai kezdetű esetek. Azt mutatják, hogy a protokoll központi feltevését – hogy a megfelelő kiválasztási kritériumok előre jelezhetik, ki fog profitálni – a detranzícionáltak nem veszik adottnak. Ugyanazon amszterdami csapat gyermekkori kutatása azt találta, hogy a klinikára beutalt gyermekek többségének diszfóriája elhalványult, és a gyermekkori diszfória erősen kapcsolódott a későbbi azonos nemű vonzalomhoz (Deszisztencia). Biggs szerint a protokoll soha nem foglalkozott azzal, mit jelent a pubertás blokkolása egy olyan serdülő számára, akinek diszfóriája egyébként talán elhalványult volna.
A 2011-es vizsgálat: csak a blokkolók
Mit tett
A de Vries et al. 2011, amely a Journal of Sexual Medicine-ben jelent meg, az amszterdami klinikán 2000 és 2008 között blokkolókat kapott 111 serdülő közül az első 70-et követte. A GnRHa kezdete előtt és ismét az ellenkező nemű hormonok kezdete előtt nem sokkal, átlagosan mintegy két évvel később értékelték őket. A mérések a viselkedési és érzelmi problémákat (szülői és önbeszámoló), a depressziót, a szorongást, a dühöt, a klinikusok által értékelt általános működést, a nemi diszfóriát és a testtel való elégedettséget fedték le.
Mit talált
- A viselkedési és érzelmi problémák és a depresszív tünetek csökkentek, a klinikusok által értékelt működés javult.
- A klinikai tartományban lévő szülői jelentésű problémákkal rendelkező serdülők aránya 44%-ról 22%-ra csökkent.
- A nemi diszfória és a testtel való elégedetlenség nem változott. A szorongás és a düh sem.
- Egyetlen serdülő sem hagyta abba a blokkolókat. Mind a 70 áttért az ellenkező nemű hormonokra.
A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a pubertás elnyomása „értékes hozzájárulásnak tekinthető" a kezeléshez.
A korlátok
- Nincs összehasonlító csoport. A javulások tükrözhetik a felnövést, a minden serdülő által kapott pszichológiai támogatást vagy a regressziót az átlaghoz (az embereket gyakran akkor értékelik, amikor a szenvedés nagy, így a későbbi pontszámok hajlamosak jobbnak tűnni, bármi is történik).
- Kicsi és hiányos adatok. Egyes méréseknél az eredmények csak mintegy 41 serdülőről voltak elérhetők az angol National Institute for Health and Care Excellence (NICE) újraelemzése szerint, amely az eredményeket nagyon alacsony bizonyosságúnak minősítette (NICE 2020).
- Többnyire normális pontszámok a kezdetkor. A jelentett változások többnyire a normál tartományon belüli elmozdulások voltak.
- A központi probléma nem javult. A gyógyszer a testtel kapcsolatos szenvedést hivatott enyhíteni, de a szenvedés mérései változatlanok maradtak.
- Minden páciens folytatta. Hogy 100% tért át hormonokra, értelmezhető a jó kiválasztás jelének vagy annak jelének, hogy a „diagnosztikai" szünet nem szünetként működött.
A 2014-es vizsgálat: hormonok és műtét után
Mit tett
A de Vries et al. 2014, amely a Pediatrics-ben jelent meg, ugyanazt a kohorszt követte legalább egy évvel a műtét után. A résztvevőket háromszor értékelték: a blokkolók előtt (átlagéletkor 13,6), az ellenkező nemű hormonok kezdetekor (16,7) és a műtét után (20,7). A műtét a transz nőknél vaginoplasztikát, a transz férfiaknál masztektómiát és méheltávolítást jelentett a petefészkek eltávolításával.
Ki volt a végső mintában
A 2011-es vizsgálat 70 serdülője közül 55 (22 transz nő, 33 transz férfi) vett részt a záró értékelésen. A cikk felsorolja azt a 15-öt, aki nem:
| Ok | Szám |
|---|---|
| Még nem telt el egy év a műtét óta | 6 |
| Orvosilag nem alkalmas műtétre (például nem kontrollált cukorbetegség, kóros elhízás) | 3 |
| Nem vállalta a részvételt | 2 |
| Nem küldte vissza a kérdőíveket | 2 |
| Kilépett az ellátásból | 1 |
| Vaginoplasztika után meghalt (nekrotizáló fasciitis, súlyos szöveti fertőzés) | 1 |
A 15 nem résztvevő közül tizenegy transz nő (születéskor férfi) volt. Teljes adatok mindhárom időpontban 40 résztvevőről voltak elérhetők.
Mit talált
- A nemi diszfória és a testkép nehézségei fennmaradtak a pubertás elnyomása alatt, és „remittáltak" a hormonok és a műtét után.
- A pszichológiai működés folyamatosan javult, a klinikai problémák aránya „megkülönböztethetetlen az általános populációs mintáktól".
- A jóllétet és az életminőséget hasonlónak vagy jobbnak írták le, mint az azonos korú holland kortársakét.
- Egyetlen résztvevő sem jelentett megbánást, és mindenki „nagyon vagy meglehetősen elégedett" volt a műtéteivel.
A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a protokoll a nemi diszfóriával élő fiataloknak „lehetőséget ad arra, hogy jól működő fiatal felnőttekké váljanak". A 2011-es cikkel együtt ez lett a protokoll fő bizonyítéka az olyan irányelvekben, mint az Endocrine Society 2017-es irányelve és a WPATH ellátási standardjai.
A kritikák
Abbruzzese, Levine és Mason (2023)
2023-ban E. Abbruzzese a Society for Evidence-Based Gender Medicine-től (a fiatalok tranzícióját kritizáló csoport), Stephen Levine pszichiáter és Julia Mason gyermekorvos részletes kritikát tett közzé a Journal of Sex & Marital Therapy-ben (Abbruzzese, Levine & Mason 2023). Ez válasz volt Annelou de Vriesnek, aki a vizsgálatokat védte Levine és munkatársai korábbi cikke ellen (de Vries 2023).
A szerzők elfogadják, hogy a vizsgálatok megmutatták, hogy a hormonok és a műtét „sikeresen megváltoztathatja a serdülők fenotípusos megjelenését". Azt állítják, hogy a vizsgálatok nem mutattak akkora pszichológiai hasznot, amely igazolná a károkat, „beleértve a sterilitás bizonyosságát". Fő pontjaik:
- Szelekciós torzítás. Csak azok a serdülők mentek tovább és kerültek beszámításra, akik minden szakaszban elég jól teljesítettek. Akiket nem lehetett műteni, nem reagáltak vagy kiléptek, eltűntek az eredményekből. Szavaikkal a vizsgálatok „akaratlanul csak legjobb eredményeikről számoltak be". Megjegyzik az 55 fős végső mintát, „a kulcsfontosságú eredményekkel mindössze 32 emberről".
- A nemi diszfória skáláját kicserélték. Az Utrecht Gender Dysphoria Scale (UGDS) férfi és női változattal rendelkezik, többnyire eltérő tételekkel. A kezelés előtt és a hormonok kezdetekor a résztvevők a születési nemük változatát töltötték ki. A műtét után az azonosított nemük változatát. A cikk maga mondja ezt. Abbruzzese és munkatársai szerint az ellenkező nemhez tervezett skálára váltás „lényegében garantálta" a pontszámok csökkenését, így a „nemi diszfória feloldódásának" fő eredménye „teljesen érvénytelen".
- A terápia zavaró hatása. Minden serdülő folyamatos pszichológiai támogatást kapott, így a gyógyszerek, a terápia és az érés hatásai nem választhatók szét.
- A fizikai károkat nem mérték. A vizsgálatok nem értékelték a csontokat, az agyat vagy a szexuális funkciót, bár ezeket a kockázatokat a kezdetektől felvetették.
- Morbiditás és mortalitás. A halálesetet és az orvosi okokból nem operálható pácienseket beszámítva a szerzők a rövid távú súlyos morbiditást és mortalitást „akár 6%–7%-ra" becsülik.
- Gyenge alkalmazhatóság. A szerzők szerint a mai klinikákon a gyakori megjelenés a pubertás után kezdődött diszfória jelentős mentális betegséggel együtt: „két klinikai kép, amelyet a hollandok kifejezetten kizártak". Az eredmények tehát nem alkalmazhatók rájuk.
A cikket a fiatalok tranzíciójának kritikusai írták, és érvként kell olvasni, nem semleges áttekintésként. De minden pont ellenőrizhető az eredeti cikkek ellen, és a tények, amelyekre támaszkodik (az 55 résztvevő, a skálacsere, a haláleset, a kizárt páciensek, a kiválasztási szabályok), a holland szerzők saját beszámolóiból származnak.
Michael Biggs
Biggs 2023-as története (Biggs 2023) más úton hasonló következtetésekre jut. Azt állítja, hogy „a megfigyelések száma jelentősen kevesebb volt 70-nél", hogy a nemi diszfória csökkenése „összemérhetetlen skáláktól függött" (a kezdeti és végső pontszámok különböző kérdőívekből származtak), és hogy az eredmények „kihagynak egy pácienst, aki meghalt, mert a pubertás elnyomása kockázatosabb vaginoplasztikát diktált". Hozzáteszi, hogy a két alapvető állítást soha nem tesztelték: a négy évig vagy tovább tartó elnyomásról nem mutatták ki, hogy nem hagy tartós hatást, és mivel szinte mindenki hormonokra váltott, a „diagnosztikai" szünet soha nem szelektált senkit. A protokoll figyelmen kívül hagyta a gyermekkori diszfória és a későbbi homoszexualitás közötti kapcsolatot, valamint az elnyomás szexuális fejlődésre gyakorolt hatását.
Biggs a holland eredményeket a brit replikáció korai eredményeivel is összehasonlította, amelyet a Tavistock klinika 2015-ben mutatott be saját igazgatóságának. Beszámolt arról, hogy a holland pszichológiai működés javulása nem ismétlődött meg Angliában (Biggs 2020), és rámutatott azokban az előzetes adatokban a fokozott önkárosítás és a lányoknál jelentkező több probléma jeleire (Carmichael et al. 2021). Azokat az előzetes adatokat soha nem publikálták folyóiratban, így függetlenül nem ellenőrizhetők.
A műtét utáni haláleset
A kohorsz egy fiatal transz nője meghalt a műtét után. Esetét külön publikálta az amszterdami sebészeti csoport (Negenborn et al. 2017). Korai pubertástól blokkolták, így nemi szövete nem fejlődött ki eléggé a standard pénisz-inverziós vaginoplasztikához. A sebészek helyette bél egy szakaszát használták, bonyolultabb műtétet. Gyógyszerrezisztens E. coli okozta nekrotizáló fasciitist kapott, és meghalt.
A 2014-es cikk egy mondatban említi a halálesetet a nem részvétel okaként. A kritikusok szerint a protokollhoz közvetlenül kapcsolódó halálesetet (korai elnyomás, amely kockázatosabb műtéthez vezetett) a protokoll eredményeként kellett volna kezelni, nem hiányzó adatként. Ugyanez a szövetprobléma érint más korán blokkolt férfi személyeket; lásd Vaginoplasztika és Szexuális funkció.
Lemorzsolódás és hiányzó adatok
A holland szerzők nem jelentettek statisztikai különbséget a kiinduláskor az 55 résztvevő és a 15 nem résztvevő között. A kritikusok erre azt válaszolják, hogy a nem résztvevők azok, akiknek az eredményei a biztonság szempontjából a legfontosabbak, és hogy „nincs különbség a kiinduláskor" semmit nem mond arról, hogyan boldogultak később. Ugyanez a probléma húzódik végig a későbbi holland vizsgálatokon. A van der Loos et al. 2023 csontvizsgálatban csak 75-en vettek részt a 143 jogosultból (52%). A klinika felnőttkohorszában a páciensek 36%-a néhány év után abbahagyta a járást (Wiepjes et al. 2018).
A detranzícionáltak gyakran saját tapasztalatukból hozzák fel ezt a pontot. Többen mondják, hogy egyszerűen abbahagyták a klinikára járást, és soha nem regisztrálták volna őket detranzícionáltként.
Soha nem beszéltem újra a nemi klinika orvosával, miután abbahagytam a hormonokat, szóval honnan tudták volna, hogy detranzícionáltam? —Lurkersquid, detranzícionált nő
Aláírtam papírokat is, amelyek azt jelentik, hogy szerepelek valamilyen vizsgálatban, de elég biztos vagyok benne, hogy most nem regisztrálnak detranzícionáltként. Szóval nem tudom, mennyire lehetnek valósak ezek a vizsgálatok. Sok detranzícionált egyszerűen eltűnik a klinikájáról, mert traumát köt hozzá, és nem akar visszamenni. —ClydeFallon, detranzícionált nő
A brit replikáció: Carmichael et al. (2021)
A londoni Tavistock Gender Identity Development Service (GIDS) 2011-ben elindított egy „Early Intervention Study"-t. Célja a holland megközelítés megismétlése volt 12–15 éves, súlyos, tartós diszfóriával élő fiataloknál, hasonló belépési kritériumokkal: élethosszig tartó diszfória, pszichológiai stabilitás és legalább hat hónapos értékelés (Carmichael et al. 2021).
| Amszterdam (de Vries et al. 2011) | London (Carmichael et al. 2021) | |
|---|---|---|
| Minta | 70 a 111 kezeltből, 2000–2008 | 44, 2011–2015 között kezdve |
| Összehasonlító csoport | Nincs | Nincs |
| Pszichológiai problémák | Javultak | Nincs változás (szülői és önbeszámoló) |
| Önkárosítás | Nem jelentették külön | Átlagosan nincs változás |
| Nemi diszfória | Nincs változás | Nincs változás |
| Ellenkező nemű hormonokra váltott | 70/70 (100%) | 43/44 (98%) |
| Adatok későbbi időpontokban | Körülbelül 41–70, méréstől függően | 24 két évnél, 14 három évnél |
A szerzők „nem találtak változást a pszichológiai működésben, az életminőségben vagy a nemi diszfória mértékében". A csontsűrűség elmaradt a kortársakétól, és a mellékhatások, például fejfájás, hőhullámok és fáradtság gyakoriak voltak. A vizsgálatot csak 2021-ben publikálták folyóiratban, tíz évvel a kezdete után; Biggs szerint a késlekedés a kiábrándító eredményeket tükrözte. A publikált adatok 2024-es újraelemzése a csoportátlagok helyett minden egyént vizsgált. Azt találta, hogy a fiatalok 15–34%-a „megbízhatóan romlott", a méréstől és időponttól függően (McPherson & Freedman 2024).
A holland vizsgálat megismétlésének legközvetlenebb kísérlete hasonló kiválasztási szabályokkal tehát nem reprodukálta pszichológiai előnyeit. Egy későbbi amerikai vizsgálat 94 blokkolókat kezdő fiatalnál szintén nem talált mérhető változást a mentális egészségben két év alatt, a depressziós adatok 37%-a hiányzott az utánkövetéskor (Olson-Kennedy et al. 2025; lásd Olson-Kennedy NIH-vizsgálat).
A holland válasz
A holland klinikusok nem vonták vissza a vizsgálatokat. Levine és munkatársai válaszában de Vries azt állította, hogy a kritikusok félreértették a kutatást, a későbbi rövidebb vizsgálatok is javult vagy stabil pszichológiai működést és a nemi inkongruencia enyhülését mutatták, és a gondos értékelést és tájékozott beleegyezést mindig ajánlották (de Vries 2023). A szélesebb holland álláspont, amelyet a Holland Egészségügyi Tanács és a kormány 2026-ban megismételt, az, hogy a külföldön talált problémák (például a Cass Review által Angliában) olyan klinikákból származnak, amelyek nem követték a holland modellt, és ezért nem vonatkoznak a holland ellátásra (Egészségügyi, Jóléti és Sportminisztérium 2026).
Hogyan tértek el a klinikák világszerte a kritériumoktól
A holland protokoll gyorsan terjedt. A legtöbb helyen a gyógyszereket és az életkori küszöböket átvették, de a jogosultsági szabályokat lazították vagy elhagyták.
A betegpopuláció megváltozott
Körülbelül 2012-től sok országban meredeken nőttek a fiatal nemi klinikákra történő beutalások, és a többség az adolescent lányok felé tolódott. Sokaknak nem volt gyermekkori diszfóriatörténetük, és más mentális egészségügyi problémáik voltak. Finnország első fiatal nemi szolgálatában a 2011–2013 között értékelt 47 serdülő közül 41 (87%) született lány volt, 75% korábban más okokból szakpszichiátriai ellátásban volt, és 64%-nak nem volt olyan gyermekkori nemi diszfóriája, amelyre ők vagy szüleik emlékeztek volna (Kaltiala-Heino et al. 2015). Ez a két csoport – pubertás utáni kezdet és jelentős pszichiátriai problémák – az, amelyet a holland kritériumok kizártak. Lásd Demográfiai eltolódás és Gyorsan kezdődő nemi diszfória.
Anglia
A GIDS-nél a blokkolókat először csak az Early Intervention Study keretében adták. A Cass Review 2024 megállapította, hogy 2014-től, mielőtt bármilyen eredmény elérhető lett volna, a blokkolók „a kizárólag kutatási protokollból a rutin klinikai gyakorlatban elérhetővé váltak". Szélesebb betegcsoportnak adták őket, amely nem felelt volna meg az eredeti belépési kritériumoknak. A felülvizsgálat azt is megállapította, hogy az értékelés következetlen volt, és a szenvedés más magyarázatait, például az autizmust és a traumát gyakran nem tárták fel. Lásd A Tavistock GIDS és Bell kontra Tavistock.
Irányelvek
- Az Endocrine Society 2017-es irányelve a pubertás első jeleinél javasolta a blokkolókat. Saját minősítése szerint minden serdülőkre vonatkozó ajánlás mögötti bizonyíték alacsony vagy nagyon alacsony minőségű volt. Lásd Endocrine Society.
- A WPATH Standards of Care 8 (2022) „több év" tartós szenvedést és alapos értékelést kér, de nem írja elő, hogy a diszfória kisgyermekkorban kezdődött. Nem állított fel minimális életkort a hormonokhoz vagy a legtöbb műtéthez. A 2021-es tervezet életkori minimumait a publikálás előtt eltávolították. Lásd WPATH.
- Sok amerikai klinika a „megerősítő" modell felé mozdult, amelyben a fiatal kimondott identitását elfogadják, nem feltárják (lásd Bizonyítékfelülvizsgálatok: a megerősítő modell).
Hollandián belül
A gyakorlat a holland klinikákon is változott. Leidenben (2010–2018) a blokkolók kezdetekor a jellemző életkor transz lányoknál 15, transz fiúknál 16 volt, a pubertás késői szakaszában vagy után. Húsz serdülő a tervezettnél tovább maradt blokkolókon, gyakran instabil családi helyzet, autizmus vagy depresszió miatt (Brik et al. 2020). A 720 fős amszterdami kohorszban a blokkolók kezdetekor a medián életkor 16,0 volt a születéskor lányoknál (van der Loos et al. 2022). Egy 20 éves áttekintés 1 766 gyermekről és serdülőről Amszterdamban meredek beutalási növekedést, a lányok felé tolódást és növekvő életkort talált a felvételkor és a blokkolók kezdetekor (van der Loos et al. 2023, J Sex Med).
Mit írnak le a detranzícionáltak
A Hollandián kívül kezelt detranzícionáltak gyakran hiányzóként írják le azokat a lépéseket, amelyeket a holland kritériumoknak biztosítaniuk kellett volna: néhány üléses értékelések, figyelmen kívül hagyott pszichiátriai előzmények és szülők, akiknek azt mondták, a kezelés sürgős.
Bárcsak valaki meg tudta volna cáfolni azt az állítást, hogy a pubertásblokkolók nem kísérletiek, és évtizedek óta következetesen használják őket. Nagyon félrevezető állítás, mert a holland protokollt más országokban nem követték; radikálisan megváltoztatták azzal, hogy más populációra alkalmazták. Történelmileg soha nem használták, amikor a gyermekeknél későn, tinédzserkorban kezdődött diszfória volt. —Takeshold, detranzícionált nő
Emlékszem, 16 éves voltam, és elmentem a nemi klinikára, és annyira féltem, hogy kapuőrt fognak játszani. Annyira aggódtam, hogy foglalkoztatni fogja őket, hogy szó szerint bíróságon tanúskodtam valaki ellen, aki megerőszakolt, evészavarom volt, depresszió és öngyilkossági kísérletek voltak a múltamban, súlyos élethosszig tartó szorongásom és pánikrohamaim voltak – de ők egyáltalán nem foglalkoztak ezekkel. —Admirable_Treacle_97, detranzícionált nő
16 évesen ösztrogént és pubertásblokkolókat írtak fel nekem. Csak két egyórás találkozó egy pszichiáterrel a Gyermekkórházban, aztán zöld jelzést kaptam a hormonterápia elkezdésére. —Dear-Shift-7636, detranzícionált férfi
Ezek a beszámolók olyan kezelést írnak le, amely megszegte az eredeti szabályokat: pszichiátriai instabilitás, kevés feltárás, és néhány esetben a blokkolókkal együtt indított hormonok. Lásd Mentális egészség és nemi diszfória, Trauma és Tájékozott beleegyezés.
Fiatalon blokkolva: detranzícionáltak és transz emberek beszámolói
Detranzícionáltak
Néhány detranzícionált korai serdülőkorban kapott blokkolókat, közel ahhoz az életkorhoz és pubertási szakaszhoz, amelyet a protokoll elképzelt. Beszámolóik arra összpontosítanak, hogyan mutatták be a döntést, mit nem tártak fel, és mi veszett el.
Egy kommentelő családja név szerint tervezte a holland protokollt:
12 évesen kaptam blokkolókat, majd elkezdtem egy alacsony dózisú tesztoszteront, amely a férfi pubertást utánozta. A családom és én már elég fiatal koromtól a holland protokollt terveztük. Nagyon vegyes érzéseim vannak – bizonyos esetekben megérheti, de túl sok az ismeretlen. A szüleim tényleg a legjobbat akarták nekem, és csak megerősítő információkat és forrásokat kaptak. Most 15 éves nő vagyok mély hanggal és férfias arccal, és nemrég úgy döntöttem, hogy abbahagyom a blokkolókat és a T-t. Úgy érzem magam, mint egy tudományos kísérlet, és alapvetően csak várom, mi fog történni a testemmel. —redactedchicken, /r/detrans kommentelő
Mások a blokkolókat egy olyan út első lépéseként írják le, amelyet sürgősen meg kellett tenniük, hogy ne menjenek át saját pubertásukon:
10 évesen társadalmilag tranzícionáltam, nagyon gyorsan blokkolókra tettek, de csak 15/16 körül kezdtem tesztoszteront. Az élményem hasonló volt a tiédhez: azt mondták, cselekedjek gyorsan, hogy ne menjek át női pubertáson; ez is egyike volt azoknak a fő pontoknak, amelyek tovább vittek a tranzícióban, mindenki csak megerősített, így kisgyerekként azt hittem, nagyszerű, egészen a közelmúltig. —Empty_Context222, detranzícionált nő
Bár ez az én választásom volt, és tudom, hogy legalább részben felelős vagyok érte, még mindig annyira fel vagyok háborodva, hogy 14 évesen blokkolókat, 16 évesen pedig tesztoszteron-injekciókat kaptam. Az agyam nem fejlődött ki eléggé ahhoz, hogy teljesen felfogja a hormonterápia által hozott (néha visszafordíthatatlan) változásokat, és ha a terapeuták csak igazán mélyebbre próbáltak volna ásni, rájöttek volna, hogy amit nemi diszfóriának hittem, valójában csak mélyen gyökerező trauma és öngyűlölet volt. —Luzzenz, detranzícionált nő
Néhányan azt mondják, azt mondták nekik, hogy a blokkolók ártalmatlanok, ami az 1996-os javaslat „teljes visszafordíthatóság" nyelvezetét visszhangozza:
Fiatalabb koromban pubertásblokkolókat akartam, mert azt hallottam, hogy ártalmatlanok, és segítenek azoknak, akik hozzám hasonlóan az önképükkel küzdenek. Soha nem mondtak semmit az esetleges biológiai károkról. —willow_wind, megkérdőjelezi saját transz státuszát
És néhányan rámutatnak, hogy a protokoll saját ütemterve, blokkolók 12-től a hormonokig 16-nál, évekig tartó elnyomást jelent, nem rövid szünetet:
Ráadásul valakinek körülbelül 5 évig kellene blokkolókon lennie a pubertás kezdete és aközött az idő között, amikor elég idős ahhoz, hogy tájékozott döntést hozzon a tranzícióról. Ez nem tekinthető rövid távú kúrának. —bigbeard61, deszisztált férfi
Transz emberek
A transz emberek, akik korán kaptak blokkolókat, vagy akik szeretnék, ha kaptak volna, gyakran úgy írják le őket, mint a kezelést, amely megkímélte őket a rossz pubertás legfájdalmasabb és legmaradandóbb hatásaitól. Leg erősebb formájában ez a nézet azt mondja, hogy a születési pubertás maga visszafordíthatatlan. A blokkolók megtagadása ezért nem semleges választás, és egy serdülő, aki abbahagyja őket, még mindig átmehet saját pubertásán.
Valakinek módot adni arra, hogy ne szenvedje el a rossz pubertás kárát, ez a blokkolók célja. Esélyt adni neki a döntésre, mielőtt a rossz hormonokat rákényszerítik, igaz? Ha nem adsz meg valakinek valamit, amit akar, ne kényszerítsd arra, hogy átélje azt, ami nagyon is árthat neki. —ZoeyKaisar, transz nő (MTF)
Ha a 13 éves gyermeked szenved a pubertástól, a pubertásblokkolók biztonságos, visszafordítható lehetőséget jelenthetnek arra, hogy időt adj neki identitása felfedezésére a nem kívánt testi változások további stressze nélkül. —Alexzulii, transz férfi (FTM)
7 éves korom óta tudtam, hogy valami van, de akkor még azt sem tudtam, hogy a transznak lenni egyáltalán létezik. Ennek eredményeként a húszas éveim elejéig elnyomtam magam, és egy évtized pubertás traumatizált. Ha akkor tudtam volna, mi az, nem szenvedtem volna annyit, és biztos vagyok benne, hogy meg tudtam volna győzni a szüleimet, hogy pubertásblokkolókra tegyenek. —Ok_Delay1124, transz nő (MTF)
Nem minden transz beszámoló ennyire egyértelmű. Egy transz férfi, aki 11 vagy 12 évesen kapott blokkolókat, hálás volt értük, de azt is mondta, hogy nem bánja a női pubertás azon részét, amelyen átesett:
Teljesen értem – egyáltalán nem „bánom" a női pubertást. Nem mentem át az egészen, de emlékszem, hogy izgatott voltam a mellek és hasonlók miatt, örülök, hogy ilyen korán (körülbelül 11–12) kaptam hormonblokkolókat. —MISOSOOUPE, transz férfi (FTM)
Ahol a beszámolók találkoznak és szétválnak
| Kérdés | Transz beszámolók | Detranzícionáltak beszámolói |
|---|---|---|
| Mit tesznek a blokkolók? | Megakadályozzák a rossz pubertás visszafordíthatatlan változásait; időt adnak | Megállítják a fejlődést egy ablakban, amely nem tér vissza; nem szünet |
| Előny-e a korai kezelés? | Igen: a korábbi kevesebb szenvedést és később jobb fizikai eredményeket jelent | A korai kezelés azelőtt jött, hogy megérthették volna, mit döntenek el, vagy feltárhattak volna más okokat |
| Elmagyarázták a kockázatokat? | Gyakran biztonságosként és visszafordíthatóként írják le | Gyakran mondják, hogy azt mondták nekik, a blokkolók ártalmatlanok |
| És a „gondolkodási idő"? | Idő az identitás felfedezésére szenvedés nélkül | Az időt a következő lépés előkészítésére használták, nem annak megkérdőjelezésére |
Mindkét csoport ugyanazt a kezelést írja le, néha azonos életkorban, ellentétes eredményekkel. Mindkettő a kora serdülőkort olyan időszakként írja le, amikor döntéseket kellett nyomás alatt hozni. A nézeteltérés arról szól, melyik hiba rosszabb: átmenni egy pubertáson, amelyet nem akartál, vagy kihagyni egyet, amelyet később szerettél volna. A holland vizsgálatok ezt nem tudják eldönteni, mert soha nem követtek olyan csoportot, amely nem kapott blokkolókat, és körülbelül 20 éves korban megálltak.
Mit mondtak a holland klinikusok azóta
A holland csapat megvédte eredeti munkáját, miközben több ponton figyelmeztetett, hogy nem szabad kritikátlanul alkalmazni a mai páciensekre.
- 2020: „Némi óvatosság indokolt." A Pediatrics-ben megjelent kommentárjában Annelou de Vries megjegyezte, hogy az eredeti protokoll „a nemi diszfória jelenlétét kora gyermekkortól" írta elő. Megjegyezte, hogy a pubertás után, serdülőkorban kezdődő előzményekkel rendelkező serdülők „még nem vettek részt a korai értékelési vizsgálatokban". Azt mondta, ez „felveti a kérdést", hogy a pozitív eredmények vonatkoznak-e azokra a serdülőkre is, akik ma „elsöprően nagy számban jelennek meg", köztük idősebbekre „esetleg gyermekkori előzmények nélkül". Megjegyezte, hogy egyes esettörténetek később megjelenő serdülőket írnak le, akik végül detranzícionálnak, és hogy a hormonok vagy műtét utáni abbahagyás szisztematikus vizsgálatai „jelenleg hiányoznak" (de Vries 2020).
- 2021: „Nem tudjuk, hogy a korábban végzett vizsgálatok még alkalmazhatók-e erre az időre." Az amszterdami központ Thomas Steensmája a holland Algemeen Dagblad újságnak azt mondta, hogy „sokkal több gyermek regisztrál, és más típusú is", a születéskor lány regisztráltak háromszor annyian vannak, mint a fiúk. Azt mondta, kevés kutatás létezik a blokkolókról és hormonokról fiataloknál, „ezért is tekintik kísérletinek". Kritizálta a külföldi klinikákat is, amiért „vakon" átvették a holland kezeléseket anélkül, hogy saját pácienseiket kutatnák (angol fordítás Voorzijon keresztül). Néhány hónappal később az NRC-nek azt mondta, nincs „bizonyíték" hype-ra, és az újabb női páciensek nem voltak többé vagy kevésbé nemi inkongruensek, mint a korábbiak (NRC 2021).
- 2022–2024: a vizsgálatok védelme. De Vries megvédte a 2011-es és 2014-es eredményeket a kritikusokkal szemben (de Vries 2023), és a csapat továbbra is kiáll a protokoll mellett. Az időtrend-adatokra mutatnak, amelyek 2000 és 2016 között az amszterdami beutalásoknál nem találtak változást a diszfória intenzitásában vagy a pszichológiai működésben, a nemek arányának eltolódásán kívül.
A két álláspont együtt létezhet: a holland klinikusok fenntartják, hogy modelljük működik azoknál a pácienseknél, akiknek tervezték, és a kritériumokat lazító klinikák külön probléma. Néhány detranzícionált a klinikusok figyelmeztetéseit annak beismeréseként olvassa, hogy a bizonyítékok soha nem terjedtek ki az őhozzájuk hasonlókra.
A holland vizsgálatok szerzői kezdenek hangosan beszélni arról, hogy a jelenlegi csak-megerősítő rendszert nem támasztják alá eredményeik a populációs különbségek miatt, pedig ugyanezeket a vizsgálatokat szinte kizárólag annak igazolására használják. —spare_eye, deszisztált nő
Legutóbbi holland utánkövetési adatok
A hormonok folytatása: van der Loos et al. (2022)
A legnagyobb újabb holland vizsgálat összekapcsolta az amszterdami klinika nyilvántartásait az országos vényregiszterrel (van der Loos et al. 2022, Lancet Child & Adolescent Health).
- Kik: 720 ember (69% születéskor lány), aki 18 éves kora előtt kezdett blokkolókat, majd ellenkező nemű hormonokat adott hozzá.
- Eredmény: 2018 végén 704-nek (98%) volt ellenkező nemű hormonreceptje; 16-nak nem.
- Életkorok: A blokkolók kezdetekor a medián életkor 14,1 volt a születéskor fiúknál és 16,0 a születéskor lányoknál. Az utánkövetés végén a medián életkor csak körülbelül 20 és 19 volt.
- Nincsenek előrejelzők: Az életkor, a pubertási szakasz, az első látogatás éve és a gonadok eltávolítása nem jelezte előre az abbahagyást.
A szerzők megnyugtatónak nevezték az eredményt. Korlátai jelentősek:
- A recept nem a haszon mértéke. A vizsgálat egy biztosított receptet számolt egy adott napon. Nem mérte, hogy az emberek szedték-e a gyógyszereket, sem jóllétüket, elégedettségüket vagy megbánásukat.
- Az utánkövetés rövid volt. Az amszterdami felnőttkohorszban a megbánás átlagosan körülbelül 11 évvel a hormonok kezdete után jelent meg, körülbelül 4–22 éves tartományban (Wiepjes et al. 2018). A 2022-es vizsgálat résztvevőinek többsége nem érte el ezt a pontot.
- A gonadectomia folytatásra kényszerít. Akiknek petefészkét vagy heréit eltávolították, élethosszig szükségük van valamilyen nemi hormonra a csontok védelme érdekében. A folytatólagos recept nem mutatja, hogy még mindig támogatják tranzíciójukat.
- Csak azokat számolták, akik elérték a hormonokat. Mindenkit kizártak, aki csak a blokkolók után hagyta abba.
- Más adatok eltérnek. Egy amerikai katonai egészségügyi nyilvántartási vizsgálat azt találta, hogy körülbelül 10-ből 3 négy éven belül abbahagyta a hormonokat (Roberts et al. 2022).
Néhány transz kommentelő a magas folytatási arányokat annak bizonyítékaként említi, hogy a kezelést kezdő serdülők ritkán változtatják meg a véleményüket. A detranzícionáltak, akik a vizsgálat megjelenésekor beszéltek róla, azt kérdezték, mit is mért valójában a 98%:
Számomra a legnagyobb probléma a folytatás oka lenne. A résztvevők elégedettségből folytatták a kezelést, vagy mert úgy érezték, muszáj folytatniuk fejlődési, társadalmi vagy orvosi problémák miatt? —OnceBitten8240, detranzícionált nő
A blokkolók abbahagyása
A holland vizsgálatok szerint nagyon kevés serdülő hagyja abba a blokkolókat:
- A 20 éves amszterdami áttekintésben a blokkolókat kezdők 1,4%-a hagyta abba, főleg mert diszfóriájuk elmúlt (van der Loos et al. 2023, J Sex Med).
- Leidenben 3,5% (143-ból 5) hagyta abba, mert már nem akart nemi kezelést. Okaik között szerepelt a nem-bináris érzés, a szerelembe esés és családi vagy személyes problémák (Brik et al. 2020).
A leideni szerzők maguk írták, hogy a hormonokra való magas átlépés olyan jogosultsági kritériumokat tükrözhet, amelyek nagyon valószínű folytatókat választanak ki, és vizsgálatuk nem tudta megmutatni, hogy maguk a blokkolók teszik-e valószínűbbé a tartósságot.
Más holland kimeneti vizsgálatok
Más amszterdami utánkövetések azt találták, hogy a születéskor fiúk gerincének csontsűrűsége még körülbelül 12 hormonév után is a kezelés előtti életkor szerinti szint alatt volt (van der Loos et al. 2023); hogy a korai pubertásban blokkolt 29 transz nő egyikének sem voltak érett spermiumai a műtétnél (de Nie et al. 2022); és hogy a gonadectomia utáni felnőttkori megbánás 0,3–0,6% volt, csak a születési nem hormonjainak újrakezdéseként számolva, a páciensek 36%-a már nem járt be (Wiepjes et al. 2018). Ezeket a Pubertásblokkolók, a Termékenység és a Tranzíciós megbánás oldalak tárgyalják.
A Holland Egészségügyi Tanács felülvizsgálata (2026)
Két holland parlamenti indítvány után az egészségügyi miniszter felkérte a Holland Egészségügyi Tanácsot (Gezondheidsraad) a fiatalok nemi ellátásának felülvizsgálatára. A 2026. június 30-án közzétett tanácsadása a 18 év alattiak blokkolóit és ellenkező nemű hormonjait fedi le, de a műtétet nem (Gezondheidsraad 2026). Fő következtetései:
- A holland fiatal nemi ellátás „gondosan szervezett", kiterjedt feltáró szakasszal, és illeszkedik a holland jogi kerethez.
- A kezelések elérik a tervezett fizikai hatásaikat. A mentális eredményekben „van némi javulásra utaló jel", és a nem szándékolt hatásokról szóló jelenlegi adatok nem adnak okot aggodalomra.
- A kognícióra és a termékenységre gyakorolt hatásokat elégtelenül kutatottak, és hiányoznak a hosszú távú adatok.
- A holland vizsgálatok szerint 0% és 3,5% között van, aki abbahagyja a kiskorúként kezdett hormonokat, és nem találtak megbánást. De a megbánást átélők számát „nem lehet megfelelően megállapítani" a rövid utánkövetés és a vizsgálatok „jelentős lemorzsolódása" miatt. A tanács jeleit látta annak is, hogy néhányan, akik abbahagyják vagy megbánják, nem mondják el ellátóiknak.
- A holland protokollra hivatkozó nemzetközi gyakorlat „nem mindig van összhangban" a jelenlegi holland modellel, és nem világos, hogy más országok kellő figyelmet szenteltek-e a feltárásnak és a pszichológiai támogatásnak.
A tanács nem javasolta az ellátás szervezésének megváltoztatását, azzal az indoklással, hogy a semmittevés is árthat a mentális egészségnek. Javasolta a nemi kérdések nagyobb feltárását az alapellátásban és a rendszeres mentális egészségügyi ellátásban, világosabb szabályokat a diagnózisról és a fiatal beleegyező képességének értékeléséről, multicentrikus vizsgálatokat „egészen a felnőttkorba nyúló" utánkövetéssel, a közelmúlt beutalásait tükröző mintákban, és nemzeti standardizált monitorozást, részben az abbahagyás, a megbánás és a detranzíció követésére. Javasolta továbbá az abbahagyók vagy megbánók tapasztalatainak és ellátási szükségleteinek kutatását, a szakosított nemi központokon kívül is. A holland kormány 2026 októberében elfogadta a tanácsadást (Egészségügyi, Jóléti és Sportminisztérium 2026).
Hollandia tehát más utat választott, mint Anglia, Svédország és Finnország, amelyek saját bizonyítékfelülvizsgálataik után korlátozták a blokkolókat (lásd Bizonyítékfelülvizsgálatok). A holland tanács saját szövege elfogadja a kritikusok által azonosított hiányosságok nagy részét: nincs hosszú távú adat, ismeretlen megbánási arányok, jelentős lemorzsolódás, és a páciensek, akik számolatlanul hagyják el az ellátást.
A detranzícionáltak, akik segítségért visszatértek holland klinikákhoz, olyan rendszert írnak le, amely nem számított rájuk:
Kapcsolatba léptem egy nemi terapeutával, és el kellett magyaráznom neki, miért bánom a tranzíciómat. Szerencsére a nő, aki a terapeutám volt, nagyon kedves volt, de nagyon nyilvánvaló volt, hogy fogalma sem volt arról, hogy a megbánás létezik. Azt mondta, hogy kevesebb mint 1%-nak van megbánása, szóval láthatóan nagyon érdekes eset voltam számára. —MoonKitten7, detranzícionált nő
Mit jelent ez
- Úttörő, de korlátozott. A holland vizsgálatok voltak az első prospektív adatok a pubertás elnyomásáról diszfória esetén. Kicsik is voltak, kontrollálatlanok, egyetlen klinikából, és körülbelül 20 éves korban megálltak. Fő eredményeik ellenőrizhető okokból vitatottak: megváltoztatott kérdőív, a terápiától és éréstől el nem választható nyereségek, és egy végső minta, amely kihagyta azokat, akik nem tudták befejezni az utat, köztük egy pácienst, aki meghalt.
- Az egyetlen közeli replikáció kudarcot vallott. A hasonló kritériumokkal dolgozó brit vizsgálat nem talált pszichológiai javulást, és egy újraelemzés szerint jelentős kisebbség romlott.
- A kritériumok számítottak – és elhagyták őket. A protokollt korán kezdődő, pszichológiailag stabil, jól támogatott serdülőknek tervezték. A 2012 utáni beutalási növekedést hajtó páciensek gyakran egyik kritériumnak sem feleltek meg, és sok klinika mégis kezelte őket. A holland klinikusok, a Cass Review és a Holland Egészségügyi Tanács mind kutatást sürgetett erről az újabb csoportról.
- A folytatás nem ugyanaz, mint a haszon. Az újabb holland adatok szerint szinte mindenki, aki blokkolókat kezd, hormonokra vált, és szinte mindenkinek körülbelül 20 éves korában még mindig felírják a hormonokat. Ez nem mutatja, hogy jobban vannak, és nem ragadja meg a későbbi megbánást vagy azokat, akik elhagyták az ellátást.
- Mi ismeretlen. Semmilyen vizsgálat nem követte a holland protokoll pácienseit középkorukig a mentális egészség, a szexuális funkció, a termékenység, a csonttörések vagy a detranzíció szempontjából. Semmilyen vizsgálat nem hasonlította össze őket hasonló, blokkolókat nem kapott serdülőkkel.
Kapcsolódó oldalak
- Pubertásblokkolók: bizonyítékok, transz és detransz nézőpontok
- Bizonyítékfelülvizsgálatok: Cass Review és fiatal nemi medicina
- Deszisztencia: a transz identitás elhagyása medikalizáció előtt
- A Tavistock GIDS
- WPATH: a fájlok, elnyomott felülvizsgálatok és botrányok
- Az Endocrine Society irányelve
- Termékenység és tranzíció
- Vaginoplasztika
- Demográfiai eltolódás a transz identifikációban
- Tranzíciós megbánás
- Tájékozott beleegyezés a nemi medicínában
- Nemi és nemi identitás jog Európában
Hivatkozások
- Abbruzzese, E., Levine, S. B. & Mason, J. W. (2023). The Myth of "Reliable Research" in Pediatric Gender Medicine: A critical evaluation of the Dutch Studies—and research that has followed. Journal of Sex & Marital Therapy, 49(6). forrás.
- Biggs, M. (2020). Gender Dysphoria and Psychological Functioning in Adolescents Treated with GnRHa: Comparing Dutch and English Prospective Studies. Archives of Sexual Behavior, 49(7), 2231–2236. forrás.
- Biggs, M. (2023). The Dutch Protocol for Juvenile Transsexuals: Origins and Evidence. Journal of Sex & Marital Therapy, 49(4), 348–368. forrás.
- Brik, T. et al. (2020). Trajectories of Adolescents Treated with Gonadotropin-Releasing Hormone Analogues for Gender Dysphoria. Archives of Sexual Behavior. vizsgálati oldal, forrás.
- Carmichael, P. et al. (2021). Short-term outcomes of pubertal suppression in a selected cohort of 12 to 15 year old young people with persistent gender dysphoria in the UK. PLOS ONE. vizsgálati oldal, forrás.
- Cass, H. (2024). Independent review of gender identity services for children and young people: Final report. vizsgálati oldal, forrás.
- Cohen-Kettenis, P. T. & van Goozen, S. H. M. (1998). Pubertal delay as an aid in diagnosis and treatment of a transsexual adolescent. European Child & Adolescent Psychiatry, 7, 246–248. forrás.
- Cohen-Kettenis, P. T., Delemarre-van de Waal, H. A. & Gooren, L. J. G. (2008). The treatment of adolescent transsexuals: changing insights. Journal of Sexual Medicine, 5(8), 1892–1897. forrás.
- Coleman, E. et al. (2022). Standards of Care for the Health of Transgender and Gender Diverse People, Version 8. International Journal of Transgender Health. vizsgálati oldal, forrás.
- de Nie, I. et al. (2022). Histological study on the influence of puberty suppression and hormonal treatment on developing germ cells in transgender women. Human Reproduction. vizsgálati oldal, forrás.
- de Vries, A. L. C. et al. (2011). Puberty suppression in adolescents with gender identity disorder: a prospective follow-up study. Journal of Sexual Medicine. vizsgálati oldal, forrás.
- de Vries, A. L. C., McGuire, J. K., Steensma, T. D., Wagenaar, E. C. F., Doreleijers, T. A. H. & Cohen-Kettenis, P. T. (2014). Young adult psychological outcome after puberty suppression and gender reassignment. Pediatrics, 134(4), 696–704. forrás.
- de Vries, A. L. C. (2020). Challenges in Timing Puberty Suppression for Gender-Nonconforming Adolescents. Pediatrics, 146(4), e2020010611. forrás.
- de Vries, A. L. C. (2023). Ensuring Care for Transgender Adolescents Who Need It: Response to 'Reconsidering Informed Consent for Trans-Identified Children, Adolescents and Young Adults'. Journal of Sex & Marital Therapy, 49(1), 108–114. forrás.
- Delemarre-van de Waal, H. A. & Cohen-Kettenis, P. T. (2006). Clinical management of gender identity disorder in adolescents: a protocol on psychological and paediatric endocrinology aspects. European Journal of Endocrinology, 155(Suppl 1), S131–S137. forrás.
- Gezondheidsraad (Health Council of the Netherlands) (2026). Transgenderzorg voor jongeren (Transgender care for young people). Publication 2026/12. forrás.
- Ministry of Health, Welfare and Sport (2026). Beleidsreactie op advies Transgenderzorg voor jongeren (Government response to the Health Council advice). forrás.
- Gooren, L. & Delemarre-van de Waal, H. (1996). The feasibility of endocrine interventions in juvenile transsexuals. Journal of Psychology & Human Sexuality, 8(4), 69–74. forrás.
- Hembree, W. C. et al. (2017). Endocrine Treatment of Gender-Dysphoric/Gender-Incongruent Persons: An Endocrine Society Clinical Practice Guideline. Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism. vizsgálati oldal, forrás.
- Kaltiala-Heino, R. et al. (2015). Two years of gender identity service for minors: overrepresentation of natal girls with severe problems in adolescent development. Child and Adolescent Psychiatry and Mental Health. vizsgálati oldal, forrás.
- McPherson, S. & Freedman, D. E. P. (2024). Psychological Outcomes of 12–15-Year-Olds with Gender Dysphoria Receiving Pubertal Suppression in the UK: Assessing Reliable and Clinically Significant Change. Journal of Sex & Marital Therapy, 50(3), 315–325. forrás.
- National Institute for Health and Care Excellence (2020). Evidence review: Gonadotrophin releasing hormone analogues for children and adolescents with gender dysphoria. forrás.
- Negenborn, V. L. et al. (2017). Lethal Necrotizing Cellulitis Caused by ESBL-Producing E. Coli after Laparoscopic Intestinal Vaginoplasty. Journal of Pediatric and Adolescent Gynecology, 30(1). forrás.
- NRC (2021). Zijn de zorgen over transjongeren bij de genderpoli terecht? (interview with Thomas Steensma). forrás.
- Olson-Kennedy, J. et al. (2025). Mental and Emotional Health of Youth after 24 months of Gender-Affirming Medical Care Initiated with Pubertal Suppression. medRxiv (preprint). vizsgálati oldal, forrás.
- Roberts, C. M. et al. (2022). Continuation of Gender-affirming Hormones Among Transgender Adolescents and Adults. Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism. vizsgálati oldal, forrás.
- Teteleptal, B. (2021). Interview with Thomas Steensma, Algemeen Dagblad, 27 February 2021 (English translation by Voorzij). forrás.
- van der Loos, M. A. T. C. et al. (2022). Continuation of gender-affirming hormones in transgender people starting puberty suppression in adolescence: a cohort study in the Netherlands. Lancet Child & Adolescent Health. vizsgálati oldal, forrás.
- van der Loos, M. A. T. C. et al. (2023). Children and adolescents in the Amsterdam Cohort of Gender Dysphoria: trends in diagnostic- and treatment trajectories during the first 20 years of the Dutch Protocol. Journal of Sexual Medicine, 20(3), 398–409. forrás.
- van der Loos, M. A. T. C. et al. (2023). Bone Mineral Density in Transgender Adolescents Treated With Puberty Suppression and Subsequent Gender-Affirming Hormones. JAMA Pediatrics. vizsgálati oldal, forrás.
- van der Loos, M. A. T. C. (2024). The Dutch Protocol: Coming of Age (doctoral thesis, Vrije Universiteit Amsterdam). forrás.
- Wiepjes, C. M. et al. (2018). The Amsterdam Cohort of Gender Dysphoria Study (1972–2015): Trends in Prevalence, Treatment, and Regrets. Journal of Sexual Medicine. vizsgálati oldal, forrás.
Utoljára frissítve: · 1 megtekintés
Javasolj cikket vagy javítást
Észrevetted, hogy valami hiányzik, nem egyértelmű vagy hibás ezen az oldalon, vagy van ötleted egy kapcsolódó cikkre? Írd meg, és megnézzük.
Kapcsolódó oldalak:
- Bizonyítékfelmérések: Cass-jelentés, fiatalkori ellátás
Mit találtak a Cass-jelentés és a svéd, finn, norvég, amerikai és más nemzeti bizonyítékfelmérések a fiatalkori nemi orvoslásról és a detranzícióról.
- A nemi medicina története: Hirschfeldtől napjainkig
Hogyan fejlődött a nemi medicina Hirschfeld berlini intézetétől a megerősítő modellig, és miért vettek vissza a közelmúlt bizonyítékfelülvizsgálatai.
- Keresztnemű hormonok: hatások, kockázatok, leállítás
Hogyan írják fel a keresztnemű hormonokat, mit változtatnak, tartós hatások, az összes ismert kockázat, a haszon gyenge bizonyítékai, és a detranzicionálók beszámolói.
- Jatrogén ártalom: amikor a nemi orvoslás kárt okoz
Jatrogén ártalom a nemi orvoslásban: maguk a tranzíciós beavatkozások okozta kár, a mechanizmusok, a bizonyítékvita és detransz beszámolók.
- Tájékozott beleegyezés a nemi medicínában
Mit jelent a tájékozott beleegyezés a nemi medicínában, hogyan írják le a detranzícionáltak a beleegyezés kudarcait, és mit mutat a kutatás.
- Nemi orvoslási botrányok és besúgók
Besúgók, visszatartott vizsgálatok, hatósági megállapítások és egyezségek a fiatalkori nemi orvoslásban világszerte: mit állítottak, mit bizonyítottak, és mi lett a kimenetel.
- Öngyilkosság és átmenet: a narratíva és a bizonyítékok
Az „átmenet vagy öngyilkosság” narratíva szemben a felmérések, klinikák és regiszterek adataival: pszichiátriai zavaró tényezők, fertőzési kockázat, transz és detrans beszámolók.
- Átmeneti műtétek: beavatkozások, eredmények, megbánás
Átmeneti műtétek áttekintése: mit távolít el az egyes beavatkozás, szövődmények, megbánás, kiskorúak, beleegyezés és detranzíciós tapasztalatok.